A lógó reprodukálásának nehézségei

Egy korábbi posztból (http://microtypography.blogspot.hu/2016/12/megszerkesztett-szoveg-xi-fiktiv.html) minden bizonnyal észrevehető volt, hogy szeretem a Fantomas nevű együttest. Ennek köszönhetően szerettem volna egy pólót tőlük, de azokat vagy nem vagy nagyon nehezen és drágán lehet megszerezni, külföldről, így inkább a lógó reprodukálása mellett döntöttem. Ezek közül a Delírium Córdia nevű album reprodukálása bizonyult a legkönnyebbnek, mivel az egyedül feliratból és egy vonalból áll (a vonalról itt most nem lesz szó). Az interneten megtalálható különféle betűtípus felismerő oldalaknak köszönhetően (WhatTheFont!, Font Squirrel, stb.) rájöttem, hogy a felirat Goudy Old Style típussal készült, így rögtön neki is álltam az adott lógó reprodukálásának. Ami először szembetűnő volt, amikor elkészültem az adott szöveggel, hogy maga a lógó egalizálva van. Serencsére a grafikus fordított erre időt. Ami viszont rögtön elkeserítően hatott rám az az, hogy a betűk felett található írásjelek eltérnek a lógó eredetijén láthatótól. Ezek minden bizonnyal utólag kerültek a szöveg fölé. Általánosságban elmondható, hogy az írásjelek laposabbak, hosszabbak és a végeik sokkal hegyeseb végűek, mint a reprodukált felirat esetében.
Néhány betűtípus felismerő oldal:
https://www.myfonts.com/WhatTheFont/
https://www.fontsquirrel.com/matcherator
https://www.fontspring.com/matcherator

A Gutenberg-féle szedéstükör eredete

Ha megnézzük a Gutenberg által létrehozott ősnyomtatványok szedéstükrét, akkor a következő sorrendet fedezhetjük fel a margóknál: legkisebb a lap tetején található margó, ezt követi a lap belső, majd külső margója, a legnagyobb pedig a lap alján található margó. A Gutenberg által használt szedéstükröt korábban is használták, ennek kialakítására külön szerkesztési mód van. Ezt a margónagysági sorrendet manapság is használják, az igényesebb könyvek mind így vannak kialakítva. (Persze a tömegtermelés és pénzügyi megtakarítás következtében a mai könyvkiadók inkább törekednek a minél kisebb margókra, melyekkel íveket és ezáltal pénzt tudnak megtakarítani egy-egy könyv elkészítésekor.) Ez a szedéstükör kialakítás az ókorig vezethető vissza. Az ókori görögök tagolták a papiruszon található szöveget, és széles margókat használtak. Egy-egy papiruszon ezek a szövegtömbök mind ugyanolyan messze voltak a szömszédos szövegtömböktől, és ez alapvetően befolyásolta a későbbi könyvkészítést. Erre törekedett Gutenberg is, mivel nyomtatványaiban a belső margó feleakkora volt, mint a külső, így egy nyitott könyv jobb és bal oldalon található szedéstükre egyenlő távolságra voltak egymástól és a lap széleitől. A fennmaradó részt vagy üresen hagyták, vagy díszitették.

Bibliográfia:

Szántó Tibor: A betű.

Wankó Vilmos: A szép könyv tiporáfiája.

Ókori papirusz. Látható, hogy a szövegtömbök egyenlő távolságra vannak egymástól. (A kép forrása: http://www.katapi.org.uk/BibleMSS/Ch1.htm)

Gutenberg egyik ősnyomtatványa. Látható, hogy a fenti képhez hasonlóan a szedéstükrök egyforma távolságra vannak egymástól és a lap szélétől. Ha az adott szöveg nem lenne két oszlopba rakva, akkor a szöveg még arányosabb lenne. (A kép forrása: http://retinart.net/beautiful-things/gutenberg-book-changed-world/)

Megszerkesztett szöveg XV. - Részeg tipográfia az ELTE-n

Mielőtt a képre kattintana akárki is, érdemes áttekinteni egy-két dolgot.

Betűvastagság: A betűvastagság nagyban meghatározza egy karakternek az olvashatóságát, kinézetét. A különböző vastagságoknak és írástechnikáknak köszönhetően már az ókorban többféle betűtípus jött létre. A vastagság szempontjából kétféle típus különböztethető meg: van a változó vastagságú és a mindenhol ugyanolyan vastagságú típus. A változó vastagságú típusokról elmondható, hogy általában a fő vonalak a legvastagabbak, míg a mellékvonalak vékonyabbak. A kettő közötti kontraszt nagyságát alapvetően befolyásolta az adott művészeti korszak. Néhány változó vonalvastagságú típus: Garamond, Gemerald, Times New Roman, Trajan Pro, Optima, Sabon.

Az azonos vonalvastagságú betűknél az tapasztalható, hogy minden egyes vonal ugyanazzal a vastagsággal rendelkezik. Ilyen például a Helvetica, az Arial, a Univers vagy a Myriad Pro. Leginkább reklámszövegek felirataiként szokták ezeket alkalmazni, a váltakozó vonalvastagságú betűkkel szemben tapasztalható lassabb olvashatósága és nagy felületen való feltűnő volta miatt.

Talpak: A latin karakterek alapjainál már megfigyelhetőek voltak a talpak szempontjából különböző típusok. Mint az előző esetben, itt is két lehetőség áll fenn. Egy betű lehet talpas, vagy talpnélküli. A talpas típusokra általában jellemző, hogy váltakozó vonalvastagsággal rendelkeznek, bár vannak kifejezetten olyan típusok is, melyeknél pont a fordítottja tapasztalható, azaz van talpa, de a vonalvastagsága nem váltakozó. Az ilyet itthon talpas lineárisnak, angolul slab serifnek nevezik. Ilyen típus például a Memphis. A másik eshetőség értelemszerűen az, hogy ha nincs talp. Már az ókorból maradtak fenn olyan vésetek, melyeknél az adott karaktereknek nincs talpuk. Itt is tapasztalható a betűvastagság mindkét fajtája. A váltakozó, de talpnélküli típusra jó példa az Optima.

Írás iránya: Az írás irányát tekintve több irányzat létezik a világon. Vannak írások, melyek balról jobbra (latin, görög, stb), vannak melyek jobbról balra (arab) és vannak olyan írások is, amelyek fentről lefelé (kínai) írnak. De előfordult ezeknél összetettebb írásmód is. Az ókori Görögországban találtak olyan feliratokat, melyeket balról jobbra, és jobbról balra véstek fel, azaz, ha az egyik sorral végeztek, akkor nem az adott sor végétől messzebb lévő végétől kezdték el az új sort, hanem az adott sorvég alatt kezdték el az előbbivel ellentétes irányba felvésni a szöveget. De az ősmagyarok életétől sem állt távol a másfajta írásmód, ugyanis a magyar rovásírás az jobbról balra íródott.

Ezt követően vessünk egy pillantást az adott képre, és az azon található feliratra.

Rossz irányú felirat, vagy ősmagyar hagyománytisztelet?

A képen látható betűtípusról a következők mondhatóak el. Talp nélküli típus, mely különböző vonalvastagságokkal rendelkezik. Mivel ajtó feletti felirat, így ez a típus elfogadható. Nagy, eléggé figyelemfelhívó ahhoz, hogy azokra odafigyeljen az ember, és az általa közölt információ könnyen elolvasható, értelmezhető. Az egyetlen probléma, hogy maga a szöveg fordítva van betéve, azaz nem balról jobbra, hanem jobbról balra lehet elolvasni. Ez így poénosnak hangzik, de ez az ELTE főépületében található, ráadásul a felirat elhelyezése óta senki nem vette azt a minimális fáradtságot, hogy magát a feliratot egyszerűen megfordítsa. Az egyetlen probléma, hogy a képet telefonnal készítettem, így annak minősége miatt nehezen kivehető az adott probléma. A felirat szövege: Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék.

Megszerkesztett szöveg XIV. - Másodlagos szennycímoldal terv

Szakirodalom III. - További szakirodalmak a tipográfia világához

David Jury: Mi az a tipográfia? Scolar Kiadó, Budapest, 2007.

Dr. Kassay Árpád: Tipográfia a gakorlatban. Printinfo, Budapest, 1999.

Haiman György: Kner Imre és a barokk tipográfia. Kner Nyomda, 1998.

Persovits József: Római kapitális. Optika Téka Kiadó, Budapest, 2007.

Szántó Tibor: Könyvtervezés. Kossuth Nyomda, Budapest, 1988.

Szántó Tibor: A tipográfia. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1964.

Szántó Tibor: A betűszedés könyve. Könnyűipari Könyvkiadó, Budapest, 1951.

Szántó Tibor: A magyar plakát. Corvina Kiadó, Budapest, 1986.

V. Ecsedy Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600. Balassi Kiadó, 2004.

A mostani lista hasonló az első szakirodalmi összeállításhoz, ám ebben most inkább csak kiegészítés szinten vannak a könyvek, nem pedig alapvető fontosság szerint. David Jury könyve érdekes, de ilyen szintű munka található a magyar tipográfiai szakirodalomban is (Virágvölgyi, 2004.). Dr. Kassay Árpád könyve a modern kor betűszedő könyve, mivel gyakorlatban mutatja be a tipográfia alkalmázását (ezt régen a betűszedő könyvek végezték el. Ilyen alkotás szerepelt az első listában is, és most is). Haiman György könyve inkább csak bemutatja a barokk kor tipográfiáját és a magyar nyomdászat számára úttörő Kner Imre ebbéli munkásságát. Persovits könyvének címéből rögtön rá lehet jönni, hogy az antik római kapitálisokkal foglalkozik, melyekről összefoglaló található Szántó Tibor Könyvtervezés című munkájában és a Betű című könyvében is. Szántó Tibor munkásságában jó, hogy átfogó képet ad az egész tipográfiáról, A magyar plakát című munkája pedig ízelítőt ad a plakátkészítés tipográfiájáról is. Ecsedy Judit könyve a magyar könyvkészítés alapjaihoz vezet el, ami tökéletes alap lehet művészi könyvek kialakításához. Wankó Vilmos szerint ugyanis, ha valaki a régi könyveket akarja mintának tekinteni, akkor a valóban régi, ősnyomtatványokhoz kell visszanyúlnia. Ehhez tökéletes Ecsedy Judit könyve. Pozitívum az első listával szemben, hogy az itt leírt könyveket sokkal egyszerűbb beszerezni, míg az elsőben voltak a XX. század elején készült könyvek is, amik - tekintve, hogy műtárgyként funkciónálnak (1945 előttiek) - beszerzése költséges, a fentiekhez viszonyítva.

Lehetséges olvasási sorrend:

1. David Jury: Mi az a tipográfia? Scolar Kiadó, Budapest, 2007.

2. Szántó Tibor: A tipográfia. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1964.

3. Persovits József: Római kapitális. Optika Téka Kiadó, Budapest, 2007.

4. V. Ecsedy Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600. Balassi Kiadó, 2004.

5. Haiman György: Kner Imre és a barokk tipográfia. Kner Nyomda, 1998.

6. Szántó Tibor: Könyvtervezés. Kossuth Nyomda, Budapest, 1988.

7. Szántó Tibor: A magyar plakát. Corvina Kiadó, Budapest, 1986.

8. Szántó Tibor: A betűszedés könyve. Könnyűipari Könyvkiadó, Budapest, 1951.

9. Dr. Kassay Árpád: Tipográfia a gakorlatban. Printinfo, Budapest, 1999.

Eszközök I. - Ókori római toll

A fenti képen egy az ókorban használatos toll alak-, de nem mérethelyes rajza látható. Bal oldalt a kiterített, jobb oldalt pedig a már behajtott szárnyakkal rendelkező toll. A fej már akkor olyan formát mutatott, mint manapság, a toll keresztmetszete - behajtott szárnyak után - kör alakú a kényelmes fogás miatt. A csúcs felé keskenyedik, a toll végén pedig egy ellensúlyként szolgáló fénykör található. Általában bronzból, vagy vasból készült és általában a papirusznál használták, egyéb anyagokhoz más íróeszközöket használtak. A rajz eredetije Szántó Tibor A betű című művében található meg. Ezen a fejkialakításon kívül persze létezhetett más is, viszont én itt most teljes egészében Szántó művére hagyatkoztam.

Ma használatos kalligrafikus toll feje. Látható, hogy a fenti ábrán ugyanezt láthatjuk.

Tipográfiaelmélet IV. - Karakterek közötti távolság

A karakterek közötti távolságot a kerning táblázat segítségével határozzák meg a betűtervezők. Itt a tervezők a lehető legkisebb eltérésre törekednek, így gyakori, hogy a nagybetűk és az írásjelek közötti távolság - bármilyen írásjelről vagy majuszkuláról van szó - azonos minden esetben. Ez azzal járhat, hogy a nyitott majuszkula és írásjel találkozásánál szükség van egalizálásra, mert a pont és a nyitott majuszkula közötti távolság, egalizálás nélkül, rettentően nagy lenne. Előfordulhat ugyanez simán karakterek esetében is (Te). Szerencsére vannak olyan tervezők, akik nem sajnálják az idejüket normális kerning párok létrehozására, aminek köszönhetően az adott felhasználónak könnyebbé teszik a munkáját.

A fenti videóban (aminek minősége amúgy borzasztó teljes képernyőn) látható a Derivia típus egy nyitott majuszkulájának és egy írásjelének találkozása. Látható az is, hogy mennyire visszaugrik a kurzor, amikor az adott írásjel begépelésre került. Ez egy jól átgondolt kerning kialakításra vall. Lejjebb a Derivia karakertáblája található. Sajnálatos módon csak rövidebb szövegeknél alkalmazható, hosszabb szöveg olvasása fárasztó lenne, valamint a betű kialakítása optikailag sem a legmegfelelőbb, a vonalak túlságosan vékonyak, igaz a fő- és mellékvonalak közötti kontraszt viszonylag erős.