Tipográfiaelmélet IV. - Karakterek közötti távolság

A karakterek közötti távolságot a kerning táblázat segítségével határozzák meg a betűtervezők. Itt a tervezők a lehető legkisebb eltérésre törekednek, így gyakori, hogy a nagybetűk és az írásjelek közötti távolság - bármilyen írásjelről vagy majuszkuláról van szó - azonos minden esetben. Ez azzal járhat, hogy a nyitott majuszkula és írásjel találkozásánál szükség van egalizálásra, mert a pont és a nyitott majuszkula közötti távolság, egalizálás nélkül, rettentően nagy lenne. Előfordulhat ugyanez simán karakterek esetében is (Te). Szerencsére vannak olyan tervezők, akik nem sajnálják az idejüket normális kerning párok létrehozására, aminek köszönhetően az adott felhasználónak könnyebbé teszik a munkáját.

A fenti videóban (aminek minősége amúgy borzasztó teljes képernyőn) látható a Derivia típus egy nyitott majuszkulájának és egy írásjelének találkozása. Látható az is, hogy mennyire visszaugrik a kurzor, amikor az adott írásjel begépelésre került. Ez egy jól átgondolt kerning kialakításra vall. Lejjebb a Derivia karakertáblája található. Sajnálatos módon csak rövidebb szövegeknél alkalmazható, hosszabb szöveg olvasása fárasztó lenne, valamint a betű kialakítása optikailag sem a legmegfelelőbb, a vonalak túlságosan vékonyak, igaz a fő- és mellékvonalak közötti kontraszt viszonylag erős.

First text in english 0.5 - Cover

In the near future, I will upload the full text of my first english paper about typography. For now, here is the cover of the paper.

Megszerkesztett szöveg XIII. - Részeg tipográfia a MÁV-nál

2017. 01. 15-én fotózott felirat egy vonat fülkéjének csomagtartójáról.

Minden bizonnyal látható a telefonos minőség, és a pulóverem fehérsége ellenére is, hogy mi az adott felirattal a problémám. A betűközök egyenletessége esztétikai és olvashatósági követelmény, de mivel a betűk alakjai eléggé változatosak, így, ha azonos távolságra lennének egymástól teljesen rossz ritmust kapna a szöveg, elrontva ezzel a szöveg optikáját is. A betűk közötti távolság optimalizálását egalizálásnak nevezzük, amit leginkább a nagybetűk között kell elvégezni. Ezt a betűk közötti tér változtatásával lehet elérni. A legerősebb távolítást a függőleges szárak találkozása igényli, ezt követően pedig az elvi téglalapot jól kitöltő, de nem zárt szélű kapcsolatok (EH, SH), utána a kerek és függőleges kapcsolat (DE), majd amikor két nem zárt szélű betű kerül egymás mellé (ES). Még kisebb a távolítás mértéke egy nem zárt és egy kerek betű találkozásakor (EC), a ferde és függőleges szomszédságánál (HA) vagy a függőleges és teljesen nyitott között (HT, LH). Fokozódó mértékben csökken a távolság, ha a kerek és ferde (OV), két ferde (AV), kerek és nyitott (OT) vagy nem zárt és nyitott (ET) találkozik. A nyitott és ferde még erősebb szűkítést igényel (TA, LV), és a legerősebben két teljesen nyitott találkozásánál (LT) kell a betűket összehúzni. (Virágvölgyi: A tipográfiai mestersége, 2004.)

A fent leírtak szellemében érdemes megnézni a képen látható feliratot. Az adott felirat szövege MÁV, ami Times New Roman-nal lett kialakítva, melyet Stanley Morison tervezett 1932-ben, a londoni Times számára. Szoros duktusú típus, részben a reneszánsz antikva, részben pedig a klasszicista antikvák formáit hordozza. Jellege ennek ellenére semleges. A hegyes-éles talpvonalkák nyomtatástechnikailag, különösen rotációs gépen csak jó minőségű papíron reprodukálhatók kifogástalanul (Szántó: A betű, 1982.) Mint látható, az 'M' és az 'Á' közötti távolság igényelne egy kis távolítást, az az alapbeállítás, ami a számítógépen van, nem megfelelő, míg az 'Á' és 'V' közötti távolság iszonyatosan nagy, a távolság erős szűkítést igényel. A legjobban úgy lehetne megfogalmazni az egalizálás lényegét, hogy a betűk közötti távolságot folyadékként képzeljük el. Akkor jó az egalizálás, ha a betűk közötti folyadékok nagysága ugyanakkora.

Egalizálás nélküli változat: A betűk közötti távolság (lenti kis négyzetek) bár azonosak, de az ez által a betűk között létrejövő területek hol nagyon nagyok, hol pedig nem elegendőek. Mivel az első képen ugyanez látható, így elmondható, hogy a felirat tervezésébe nem fordíthattak sok munkát, holott még a tipográfiához egyáltalán nem értők is zavarónak találhatják a felirat effajta kialakítását.

Az ilyen problémák azért jönnek létre, mert a betűk tervezése során, a betűkészítőnek meg kell határoznia azt egy táblázat segítségével, hogy ha két karakter találkozik, akkor azok milyen messzire legyenek egymástól. Ezt a táblázatot nevezzük kerning táblázatnak, a benne található kombinációkat pedig kerning pároknak. Ezt a távolságot befolyásolja az is, hogy az adott ideális négyzetnek - amibe a betűt tervezni szokták - mekkora területei maradnak oldalt. Kettő üres terület adja ki az adott pár közötti alaptávolságot, de persze ez változtatható. Néha azonban a tervező szándéka ellenére szükséges az, hogy ezt a távolságot befolyásoljuk, ezt pedig track-eléssel lehet megoldani. (Ez természetesen csak a csupa nagybetűvel [vagy kiskapitálissal] íródott szövegeknél szükséges, szerencsés esetben a kisbetűk között egalizálásra nincs szükség.)

Egalizált változat: Látható, hogy mennyire megváltozott maga a szöveg egy kis track-elésre, amit mindössze fél perc alatt meg lehet oldani, még annak is, aki igazából nem igazán ért a szerkesztőprogramok használatához.

Míg az 'M' és 'Á' között távolításra volt szükség, addig az 'Á' és a 'V' között akkor összehúzásra volt szükség, hogy a két betű szárának talpai egymás alatt és felett vannak már. Egy kis munka belefektetésével már is sokkal harmonikusabbra lehet kialakítani egy csupa nagybetűből álló lógót vagy cégnevet. Persze az adott helyzetet azért is nehéz megoldani, mert az 'Á' és a 'V' között mindenképpen csatorna fog húzódni.

A szöveg most már sokkal harmonikusabb, a betűk közötti távolság álta közrezárt területek nagyjából azonos nagyságúak.

Zárásként csak annyit, hogy alapjában véve nem foglalkoztam volna ezzel a témával, ha csak egy helyen látom a problémát, mivel problémák mindenhol vannak, nem lehet minden tökéletes. De az, hogy a vonat kocsijának csomagtartója alján, minden egyes üveglapon ugyanígy volt rajta a felirat, az borzasztó. Tényleg egy két perces munkát kellett megspórolni, hogy aztán valami borzalom legyen ott minden egyes négyzetcentiméteren? A betű típusának megválasztásáról már nem is beszélnék.