A Gutenberg-féle szedéstükör eredete

Ha megnézzük a Gutenberg által létrehozott ősnyomtatványok szedéstükrét, akkor a következő sorrendet fedezhetjük fel a margóknál: legkisebb a lap tetején található margó, ezt követi a lap belső, majd külső margója, a legnagyobb pedig a lap alján található margó. A Gutenberg által használt szedéstükröt korábban is használták, ennek kialakítására külön szerkesztési mód van. Ezt a margónagysági sorrendet manapság is használják, az igényesebb könyvek mind így vannak kialakítva. (Persze a tömegtermelés és pénzügyi megtakarítás következtében a mai könyvkiadók inkább törekednek a minél kisebb margókra, melyekkel íveket és ezáltal pénzt tudnak megtakarítani egy-egy könyv elkészítésekor.) Ez a szedéstükör kialakítás az ókorig vezethető vissza. Az ókori görögök tagolták a papiruszon található szöveget, és széles margókat használtak. Egy-egy papiruszon ezek a szövegtömbök mind ugyanolyan messze voltak a szömszédos szövegtömböktől, és ez alapvetően befolyásolta a későbbi könyvkészítést. Erre törekedett Gutenberg is, mivel nyomtatványaiban a belső margó feleakkora volt, mint a külső, így egy nyitott könyv jobb és bal oldalon található szedéstükre egyenlő távolságra voltak egymástól és a lap széleitől. A fennmaradó részt vagy üresen hagyták, vagy díszitették.

Bibliográfia:

Szántó Tibor: A betű.

Wankó Vilmos: A szép könyv tiporáfiája.

Ókori papirusz. Látható, hogy a szövegtömbök egyenlő távolságra vannak egymástól. (A kép forrása: http://www.katapi.org.uk/BibleMSS/Ch1.htm)

Gutenberg egyik ősnyomtatványa. Látható, hogy a fenti képhez hasonlóan a szedéstükrök egyforma távolságra vannak egymástól és a lap szélétől. Ha az adott szöveg nem lenne két oszlopba rakva, akkor a szöveg még arányosabb lenne. (A kép forrása: http://retinart.net/beautiful-things/gutenberg-book-changed-world/)

Megszerkesztett szöveg XV. - Részeg tipográfia az ELTE-n

Mielőtt a képre kattintana akárki is, érdemes áttekinteni egy-két dolgot.

Betűvastagság: A betűvastagság nagyban meghatározza egy karakternek az olvashatóságát, kinézetét. A különböző vastagságoknak és írástechnikáknak köszönhetően már az ókorban többféle betűtípus jött létre. A vastagság szempontjából kétféle típus különböztethető meg: van a változó vastagságú és a mindenhol ugyanolyan vastagságú típus. A változó vastagságú típusokról elmondható, hogy általában a fő vonalak a legvastagabbak, míg a mellékvonalak vékonyabbak. A kettő közötti kontraszt nagyságát alapvetően befolyásolta az adott művészeti korszak. Néhány változó vonalvastagságú típus: Garamond, Gemerald, Times New Roman, Trajan Pro, Optima, Sabon.

Az azonos vonalvastagságú betűknél az tapasztalható, hogy minden egyes vonal ugyanazzal a vastagsággal rendelkezik. Ilyen például a Helvetica, az Arial, a Univers vagy a Myriad Pro. Leginkább reklámszövegek felirataiként szokták ezeket alkalmazni, a váltakozó vonalvastagságú betűkkel szemben tapasztalható lassabb olvashatósága és nagy felületen való feltűnő volta miatt.

Talpak: A latin karakterek alapjainál már megfigyelhetőek voltak a talpak szempontjából különböző típusok. Mint az előző esetben, itt is két lehetőség áll fenn. Egy betű lehet talpas, vagy talpnélküli. A talpas típusokra általában jellemző, hogy váltakozó vonalvastagsággal rendelkeznek, bár vannak kifejezetten olyan típusok is, melyeknél pont a fordítottja tapasztalható, azaz van talpa, de a vonalvastagsága nem váltakozó. Az ilyet itthon talpas lineárisnak, angolul slab serifnek nevezik. Ilyen típus például a Memphis. A másik eshetőség értelemszerűen az, hogy ha nincs talp. Már az ókorból maradtak fenn olyan vésetek, melyeknél az adott karaktereknek nincs talpuk. Itt is tapasztalható a betűvastagság mindkét fajtája. A váltakozó, de talpnélküli típusra jó példa az Optima.

Írás iránya: Az írás irányát tekintve több irányzat létezik a világon. Vannak írások, melyek balról jobbra (latin, görög, stb), vannak melyek jobbról balra (arab) és vannak olyan írások is, amelyek fentről lefelé (kínai) írnak. De előfordult ezeknél összetettebb írásmód is. Az ókori Görögországban találtak olyan feliratokat, melyeket balról jobbra, és jobbról balra véstek fel, azaz, ha az egyik sorral végeztek, akkor nem az adott sor végétől messzebb lévő végétől kezdték el az új sort, hanem az adott sorvég alatt kezdték el az előbbivel ellentétes irányba felvésni a szöveget. De az ősmagyarok életétől sem állt távol a másfajta írásmód, ugyanis a magyar rovásírás az jobbról balra íródott.

Ezt követően vessünk egy pillantást az adott képre, és az azon található feliratra.

Rossz irányú felirat, vagy ősmagyar hagyománytisztelet?

A képen látható betűtípusról a következők mondhatóak el. Talp nélküli típus, mely különböző vonalvastagságokkal rendelkezik. Mivel ajtó feletti felirat, így ez a típus elfogadható. Nagy, eléggé figyelemfelhívó ahhoz, hogy azokra odafigyeljen az ember, és az általa közölt információ könnyen elolvasható, értelmezhető. Az egyetlen probléma, hogy maga a szöveg fordítva van betéve, azaz nem balról jobbra, hanem jobbról balra lehet elolvasni. Ez így poénosnak hangzik, de ez az ELTE főépületében található, ráadásul a felirat elhelyezése óta senki nem vette azt a minimális fáradtságot, hogy magát a feliratot egyszerűen megfordítsa. Az egyetlen probléma, hogy a képet telefonnal készítettem, így annak minősége miatt nehezen kivehető az adott probléma. A felirat szövege: Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék.