A kínai nyelv alapjában véve egy fogalomjelölő nyelv. A szavak két részből állnak, a kezdeti magánhangzóból (sheng), és az azt követő többi részből (yun). Ezen túl még megkülönböztetünk a nyelvben öt hangsúlyozási típust. Ezek a következők: egyenletes, emelkedő, eső emelkedő, eső és semleges. A kínai nyelvben nagyon meghatározó a szövegkörnyezet, ugyanis gyakori, hogy két szónak ugyanaz a fogalomjele, ennek köszönhetően egy-egy mondatot gyakran többféleképpen is lehetne értelmezni. A fogalomjelek gyakran több szót is jelölnek, de az is előfordul, hogy csak a hangsúlyozásuk más. Gyakori még, hogy ugyanaz a két szó, de a hangsúlyozásuk más, így a fogalomhoz tartozó jel is más.
A kínai nyelv képes arra, hogy több fogalom egymás mellé kapcsolásával új fogalmakat hozzon létre. Ezt a módszert gyakran használják területek megnevezésére is, például a Shandong nevű tartomány esetében. A szó első fele (shan) jelentése hegy, míg a második része (dong) a kelet fogalma. Ugyanígy személyeket is képesek megjelölni. Példa erre Elvis Presley neve, amit a macska (mao) és a király (wang) fogalmából alakítottak ki Kínában. Ennek a laza szerkezetű fogalomjelölő írásnak köszönhető az, hogy a kínaiak több irányban is képesek írni szövegeiket. A kínai írás mehet európai mintára jobbról-balra, vele ellentétesen balról-jobbra, vagy akár fentről-lefelé is. Utóbbi igencsak fontos, mert ez a fajta írásmód volt az, ami Kínában sokáig meghatározó volt. Ennek az volt az oka, hogy a kínaiak első könyvei még bambuszból készültek. Ez a következőképpen nézett ki: vékony, hosszúkás bambuszlapokat tettek egymás mellé, majd azokat fűzték egybe. Ezeken a vékony lapokon könnyebb volt fentről lefelé írni, mint vízszintes irányban. Ezeket a könyveket aztán vagy ellátták még egy keményebb anyagból készült borítóval, vagy feltekerték őket, mint egy tekercset.
 |
| Korai bambuszkönyv kialakítása. A sok egymás mellé fűzött bambuszrúdból kialakított könyv úgy nézett ki, mint egy hosszú papirusztekercs.A fűzés különböző magasságokban helyezkedett el, ami később befolyásolta a margók kialakítását is. A kép forrása: http://www.chinatoday.com/culture/bamboo_and_chinese/bamboo_and_chinese_culture.htm |
 |
| Kínai keménytáblás bambuszkönyv. A kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Bamboo_book_-_closed_-_UCR.jpg |
 |
| Kínai keménytáblás könyv. Látható, hogy a fűzése miatt úgy van kialakítva, mint egy modern laporello. A kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Bamboo_and_wooden_slips |
Ez a fajta fentről-lefelé menő írásmód később is meghatározó volt. Amikor a kínaiak feltalálták a papírt, onnantól azt használták írásra. Ezeket összefűzték egymással, amiből kialakult egy sajátos kínai könyvkötési minta, amit még a mai nap is használnak. Az ilyen könyvekben már lehetőség lett volna a jobbról-balra való írásra, amit használtak is, de gyakoribb volt az, hogy a könyvek lapjait függőleges irányban egyenlő részekre osztották, ezzel imitálva a korábban használt bambuszkönyvek sajátosságát. Az ilyen könyvek mind puhatáblás könyvnek készültek, nagyon ritka volt az, hogy egy ilyen összefűzött könyv keménytáblás borítót kapott.
 |
| Végleges kínai könyv papírból. Látható, hogy egy lap úgy lett felosztva függőlegesen, hogy az a bambuszkönyveket utánozza. |
Bibliográfia:
Galla Endre - Józsa Sándor: Kínai nyelvkönyv I. Kőrösi Csoma Társaság Keleti Nyelvek Kollégiuma, Budapest, 1987.
Shao Lan Hsueh: Chineasy. Corvina Kiadó, 2014.
