| A kísérlet leírása: fogjunk egy adott szövegrészt és hat különböző betűtípusban helyezzük őket egy lapon egymás mellé. Ekkor láthatóvá válik, hogy minden egyes betűtípusnak külön „színe“, „árnyalata“ van. . Legszembetűnőbb a jelenség akkor, hogy ha az adott lapot, amin dolgoztunk, kinyomtatjuk. A jelenség sok különálló tényezőnek köszönhető, mint a betű és az által megformált fehér felület viszonya, a betűk kialakítása, egységes kinézete, stb. A különbség leginkább a talpas és talp nélküli betűtípusoknál tapasztalható (Linux Libertine - Museo Sans; Futura - Minion Pro), míg az azonos típusú betűknél ez a különbség kevéssé figyelhető meg (Arial - Helvetica). Utóbbi példát csak erősíti az, hogy az Arialt a Helveticából alakították ki. Amit érdemes még megfigyelni, az a betűk közötti nagyságkülönbség. Az adott szöveg mindegyike 13-as pontnagysággal lett szedve, a különbség azonban szemmel látható, ami a betűtípusoknál eltérő középmagasság számlájára írható. Felhasznált typeface: Futura, Minion Pro, Arial, Helvetica, Linux Libertine, Museo Sans. Betűméretek: 13 pt, 19 pt. Az adott részlet forrása: Bacsó Béla: A mimésis paradoxona, Aristotlés felöl (http://filozofiaiszemle.net/wp-content/uploads/2016/03/Bacs%C3%B3-B%C3%A9la-A-mim%C3%A9szisz-paradoxona-%E2%80%93-Arisztotel%C3%A9sz-fel%C5%91l.pdf). |
