50. poszt! (Kizárólag csak erre az oldalra íródott)

Tóth Péter: Manifesztum

A betű kultúrája

A betű egy olyan műalkotás, mely a fehér papíron, a fekete és fehér megfelelő arányával képes esztétikus szöveg létrehozására.

Modern kultúránk egy olyan világ szerves része, mely leginkább a személyes benyomások képi, illetve szóbeli; írásbeli lerögzítésében mutatkozik meg. Persze vannak olyan kulturális ágak, melyek nem feltétlen a képi világban keresik a szépséget – mint: az építészet vagy a zene –, de általánosságban elmondható, hogy túlnyomórészt a kép és a szó az, mely kultúránk hordozója. Végső soron pedig mindig az íráshoz jutunk el, mivel az írás az, ami képes arra, hogy a művészeti alkotásokban fellelhető értékeket az ember számára könnyen, érthetően közvetítse.

Az ember mindig törekedett arra, hogy a gondolatait, vízióit közvetítse. Ez megmutatkozott már az őskorban is, barlangrajzokban, illetve egyéb területeken. Ez aztán Egyiptom, Mezopotámia földjén tovább fejlődött. Egyiptomban eleinte inkább a képi világ volt az, ami dominált, de aztán a formák mind jobban egyszerűsödtek és egyszerűsödtek, mígnem kialakultak az első írásformák. Nagyrészt kőfelületre írtak, de gyakori volt az agyag is. A formák egyszerűsödése magával hozta a szavakat jelölő karakterek szótagokká alakulását. A mai nyelvek közül a japán kanák hasonlóan szótagjelölők.

Mezopotámia területén már egészen más volt a helyzet, ugyanis ott az úgynevezett ékírás volt az, ami elterjedt, uralkodóvá vált. Egyiptommal ellentétben – ahol előszeretettel használták a követ, mint az írás hordozóját –, Babilon földjén – kő hiányában – inkább az agyagot használták, melybe vagy  lapos, négyzetes, vagy hegyesre faragott pálca segítségével alakították ki az adott jeleket.

Később a Fölközi-tenger nyugati medencéjében uralkodóvá vált a észak-sémita vagy föníciai írás, amely már hangzókra bontotta fel a nyelvet, de csak a mássalhangzóknak tulajdonítottak jelentéstartalmat, így ez az abc még csak a mássalhangzókat tartalmazta. Ilyen írást is lehet a világban találni, ugyanis a mai arab nyelv is csak a mássalhangzókat jelzi, míg a magánhangzókat az adott szövegkörnyezetből következtetik ki. (Ez gyakori félreértelmezések alapja.)

A föníciai írás a kereskedelemnek és a gyarmatosításnak köszönhetően elterjedt a Földközi-tenger területén, míg a Hettiták által a görögök is érintkezésbe kerültek vele. A görögök aztán kiegészítették ezt a betűkészletet a magánhangzórendszerrel, és az így elkészült abc lett az első teljes, egy adott nyelv összes hangját jelző betűrendszer. A görög betűk hatásai manapság, Cirill és Metód munkásságának köszönhetően, leginkább Dél- és Kelet-Európában érezhetők, ahol az ez alapján elkészült abc-ket mind a mai napig használják, sőt Szerbiában mind a latin, mind a cirill karaktereket használják hivatalosan is.

A görög abc nem csak keleten, de nyugaton is érvényesítette hatását, ugyanis a latinok a görög karakterekre alapozva, azokat átalakítva készítették el a mai abc alapjait. Persze az eltérő nyelveknek szükségük volt arra, hogy ezt a karaktertáblát a saját nyelvükhöz igazítsák, így nagyon gyakoriak az eredeti latinban nem meglévő, de az adott nyelvben használt hang megjelölésére szolgáló, továbbfejlesztett betűk. Ilyeneket leginkább Európa perifériáin lehet találni, mint az izlandi nyelvben.

A tipográfia, mint fogalom, első megjelenése

Európában a tipográfiáról, mint fogalomról, Európában elsőként Guttenberg János kapcsán beszélhetünk, aki tökéletesítette az európaiak számára a nyomtatás folyamatát. Ekkor alkotta meg a 42 soros Bibliát. A név tükrözi magának a könyvnek a minőségét. Guttenberg a Bibliájában egy-egy oldalra mindig 42 sort használt. Ezenfelül megfigyelhetők Guttenberg esetében olyan, a tipográfiai munka számára alapvető fontosságú gondolatok, melyeket a mai világban sem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, ám ezeknek kikerülése, semmibe vétele nagyon gyakori jelenségként tapasztalható.
A betűkről el lehet mondani, hogy az abban a korban uralkodó irányzatot, azaz a gótikát követi. A gótika korában gyakoriak voltak a tört vonalú betűk, melyeknek olvasása nehézkes feladat volt még a gyakorlott olvasók számára is, ám Guttenberg ezeket a betűket, illetve ezek mintáját vette alapul. Alapvető feladatnak tartotta Guttenberg a minél egységesebb szöveget, ezért ő elsősorban a minél egységesebb nagyságú szóközökre törekedett, melynek eredménye az esztétikus könyv alapja lett. Már itt megfigyelhető volt a szöveg között található üres részek hierarchiája: legkisebbnek a szövegköznek kell lennie, aztán nagyobbnak kell lennie a sorköznek, végül a legnagyobbnak mindig a szövegköznek kell lennie. Ezek tömören azok az alapok, melyek alapján a modern tipográfia működik, vagy működnie kellene, de nem elhanyagolhatók azok a problémák sem, amelyek a szövegszerkesztéskor általános jelen vannak, mint a fattyúsorok, illetve a különböző feladatszerepben lévő szövegrészek (feliratok, fülszövegek, fő szövegek, címek, &c.) közötti különbségtétel megoldása, &c.

Tipográfiaelmélet és motivációk

Véleményem szerint a tipográfia – egy olyan írott szöveg alapú kultúrában, mint amilyen az emberé – és annak szépsége, egy szöveg minél esztétikusabban való megalkotása elengedhetetlenül fontos, hogy ha azt szeretnénk, hogy a kultúra minél jobban tudjon fejlődni. A jelen írás alapú kultúrába sajnos alábecsült szerepe van ennek, így gyakran születnek olyan alkotások, melyekre a benne található szépség, a benne található esztétikai érték hiányában nem szentelünk figyelmet. Amíg az ember egy könyvet a borítójáról ítél meg, addig mindenképpen fontos az, hogy foglalkozzunk a minél jobb és szebb tipográfia eléréséhez szükséges gondolatokkal. Az ilyen gondolatok elhanyagolásának egyik kezdőpillanata az ipari forradalmat követő, hanyatló betűkultúra százada volt, amikor olyan betűk, és ezek alapján szövegek keletkeztek, melyek alapjaikban tekintve nem törődtek a több száz éves hagyományokkal, azok fejlődési szakaszait semmibe vették.

A tipográfia számomra egy olyan eszközt jelent, melynek segítségével az általam, vagy mások által papírra vetett gondolatokat képes lehetek úgy egy olvasó vagy megfigyelő szeme elé tárni, hogy azok megtekintése esztétikai élményként szolgáljon számára, ez által pedig – ha nem is az adott szöveg vagy plakát elolvasására, de – az abból nyerhető információ minimális elnyerésére szolgáljon. Így tehát a tipográfia egyszerre jelent esztétikai megformálást és az információ átadásának egyik fajtáját: egy olyan fajtáját, melynek alapvető alkalmazására bárki képes lehet, ha a Guttenberg munkáiban látható alapelveket követésre érdemesre találnák.

A latin karakterek fejlődésének útja a nyomtatás megjelenésétől kezdve

Az első latin karakterek, amelyek nyomtatásban léteztek, a Guttenberg által létrehozott gótikus vagy tört vonalú betűk. Mikor a reneszánsz mindinkább tért nyert, megjelentek az ezeknél egyszerűbb, de még mindig gótikusnak mondható betűk, melyek már előre jelezték a reneszánsz betűkre gyakorolt hatását is. Az ilyen, a gótika és a reneszánsz kor között átívelő betűket a szakma basztard betűknek is szokta nevezni.

Az reneszánsz betűket tekintve elmondhatjuk, hogy éleik lekerekítettek, a fő- és segédvonalak közötti kontraszt, ez által a betűben található kontraszt is, minimális, mégis találhatóak a karakterekben annyi karakterisztika, hogy az adott betűk olvasása ne legyen fárasztó. A velencei kerek betűk tengelye gyakran erősen dőlt – ez például az ’e’-re is igaz, nemcsak az ’o’-ra, míg a francia reneszánsz betűknél az ’e’ tengelye már függőleges. A reneszánsz betűket a kor átvette, leginkább Itáliában, illetve francia területen alkottak a kor legjobb betűkészítői.

A gótika korában az élek elkezdtek egyre inkább hegyesebbek lenni, a talpak vonalai is élesen érnek véget. A korban megnőtt a fő- és segédvonalak vastagsága közötti különbség, ami miatt a betűk karakterisztikája és a betűkben található kontraszt erősebb lett.  A kerek formák tengelyei már jobban közelítettek a függőlegeshez, mint a reneszánsz esetében, de teljesen függőleges kerek formákról még itt sem beszélhetünk.

A klasszicizmus kora tovább vitte a reneszánsz és barokk között lejátszódó fejlődés menetét, ugyanis az élek itt már teljesen csúcsosak, erős végződésűek, a segéd- és fővonalak közötti különbség pedig elérte a maximális szintjét, azaz, míg a fővonalak vastagok, addig a mellékvonalak vastagsága a lehető legminimálisabb. Gyakori a talpak és egyéb mellékvonalak mindössze jelzésértékű megléte, gyakran ezek mindössze egy vékony vonalként jelennek meg.

A talpas lineáris betűk kora: A klasszicizmust követően, Napóleon korában, az egyiptomi hadjáratot követően jelentek meg az egyptienne, vagy talpas lineáris betűk. Az elnevezés eredete vitatott, a talpas lineáris elnevezés sokkal jobban illik a típushoz. Jellemzője, hogy a fővonalak és segédvonalak vastagsága megegyező, így a kontraszt a típuson belül teljesen hiányzik.

Groteszk betűk kora: Ha a lineáris talpas betűtípusokról levágjuk a talpakat, akkor megszületik a lineáris, talpnélküli vagy groteszk betű. Angol hatásra nevezik Szansz szerifnek (talpnélkülinek) is. Jellemzői ugyanazok, mint a lineáris talpas betűknek, egyedül a talpak hiányoznak. Leginkább reklámbetűtípusnak szokták használni, mivel hosszabb olvasása – akárcsak a talpas lineáris betűknek – fárasztó és lassú. Rövid, érdekes szövegek kiemelésére ellenben tökéletesen alkalmas.

Optima: Első ránézésre az Optima egy talpnélküli, groteszk betűnek tűnik, de hosszabb megvizsgálás után azt láthatjuk, hogy azoktól eltérő. Azért is van itt most kiemelt szerepe, mert ugyan talpnélküli, de nem lineáris, vonalvastagsága változó, ami a betűn belül megnöveli a kontrasztot, fő- és segédvonalakat azonban nem lehet kinevezni. Az Optima a nevéből eredően is a talpas és talpnélküli betűk optimális keverékének készült, de sajnos erről a típusról is elmondható, hogy olvasása nehéz, hosszabb szövegek szedésére nem alkalmas. Ugyanilyen vonásokat mutat a Pascal nevű betűtípus.

Kedvenc betűtípusaim

1. Trajan Pro: Reneszánsz típus a modern korból. Alapja a Traianus oszlopon található vésett betűk, ahogyan a reneszánsz kor kezdetének betűalkotói számára is a Traianus oszlop nyújtotta az alapot. Az oszlophoz hasonlóan csak majuszkulákkal rendelkező típus.

2. Museo Sans: Jos Beivunga által 2008-ban készített betű. Nagyrészt egyszerűsített geometrikus formákra épül, melyek az egyenlő vonalvastagság miatt tökéletesen illenek egymáshoz.

3. Linux Libertine: Barokk típus, mely a mínusz- és majuszkulák közötti kis különbségnek köszönhetően arányosabb hatású típus.

4. Minion Pro: A Minion Pro a magyar tipográfia egyik álombetűje: igazán szép hungarumlautjai vannak, a verzál és kurrens betűkhöz eltérő ékezeteket metszettek, valamint kurrens számok és kiskapitálisok is tartoznak a készletbe.

5. Optima: Herman Zepf Optimája klasszikus típusok nyomán keletkezett, mint azok talp nélküli változata.

6. Sabon: A Jan Tschihold által tervezett „Sabon” az első betűtípus, amelyet kézi szedéshez, egyes betűket öntő Monotype szedéshez és soröntő szedőgépekhez egyaránt alkalmazhatnak.

7. Helvetica: M. Miedinger Helveticajánál a nagybetűk, a kurrensek és a számok egyaránt kiegyenlítetten, kellemesen, olvashatóan illeszkednek egymás mellé.

8. Walbaum: Justus Erich Walbaum antikvája és kurzívja. A kellemes formájú klasszicista típusok a Didot túlfinomított, konstruált betűinél statikusabbak és olvashatóbbak.

9. Janson: Avagy Tótfalusi antikva. Magyarországon csak 1955 után vált lehetővé, hogy megalkossák az első olyan betűsort, amelynél már figyelembe vették a magyar nyelv ortográfiáját, és azokat a formai és technikai követelményeket (ékezetes kis és nagybetűk, kettőshangzók stb.), amelyek előfeltételei a kellemes hatású és jól olvasható magyar nyomdabetűnek. Az új típus Gábor Pál betűművésznek és a Betűöntöde kollektívájának műve. (Első Magyar Betűöntöde, Budapest.)

10. Gill: Eric Gill betűművész tevékenységének tudatossága tükröződik abban, ahogyan lineáris típusát a négyzetes beosztású papíron megkonstruálta. A betűket előbb ecsettel festette meg, és csak a tollal, ecsettel történt alapvázlat után illesztette a betűjeleket geometriai formákba. Ezért Gill lineáris típusai sohasem keltik a szemlélő számára egy száraz geometriai szemlélettel alkotott betű benyomását.

Bibliográfia

Funke, Fritz: Könyvismeret. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.

Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve. Osiris Kiadó, Budapest, 2005.

Nagy Bence: Ahol a mikrotipográfia kezdődik. In.: Magyar grafika, 2005 évf., 2. szám.

Szántó Tibor: A betű. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.

Virágvölgyi Péter: A tipográfia mestersége számítógéppel. Osiris Kiadó, Budapest, 1996.

Vázlat II. - Euklidés könyvterv

Könyvterv III/7. - Apicius: De re coquinaria VI. könyv

Készült 2016. november 05-én. Felhasznált typeface: Minion Pro, Trajan Pro. Betűméretek: 10 pt, 12 pt, 14 pt, 23 pt. Papír: A/5 (210 mm 148 mm).
2016. 12. 11-ei megjegyzés: A fejezet borítója hibás. A piros szín a narancs háttérrel nem elég eltérő, ezért ez hiba. A további fejezetek csak a javítást követően kerülnek majd fel.