2016. december 25., vasárnap

Írás III. - Az Empiric Roman





Az Empiric Roman

Az ókor továbbélése
A Traianus oszlop, és az egyéb Európában fellelhető görög-római feliratok nagy hatással voltak a későbbi tipográfia fejlődésére. Az első nyomtatott betűk még a gótika hatását mutatták (pl.: Guttenberg 42 soros Bibliája), de a reneszánsz korában, az antik világ felfedezésével egy időben létrejöttek az első olyan betűtípusok, amelyek antik – leginkább latin (Traianus oszlop) – mintára jöttek létre. Ilyen például a Reiner Capitals vagy az Imperator betűtípus. A tipográfia történetében folyamatosan biztos alapot nyújtott a kőbe vésett görög vagy latin szöveg, illetve az egyéb írott karakterek egy új betűcsalád megalkotásakor. Alább egy, az ókori betűk mintájára létrehozott típus leírása, és egyéb ilyen típusokkal való összehasonlítása olvasható.

A görög karakterek története

A görög karakterek a föníciai karakterek függőleges orientációjából keletkeztek, a Krisztus előtti XI. században. Elmondható, hogy a föníciai alap karaktereknek nagy hatása volt a Földközi-tenger nyugati medencéjére, mert ott mindenhol elterjedt, ám míg a Földközi-tenger nyugati medencéjének északi területein, Kis-Ázsiában és Görögországban a függőleges orientáció, addig a déli területeken, Észak-Afrikában és az Arab-félszigeten a vízszintes orientáció volt a jellemző.
A görög karakterkészlet kiegészült a magánhangzók és egyéb speciális hangzók rendszerével, így kialakult az a betűkészlet, mely később a latinnak, az pedig a modern abc-nek lett az alapja. A Krisztus előtti VII. századra a milétoszi írás lett a görögök közös írása. Írószereik és technikájuk azonos az Egyiptomban használatos eszközökkel és technikával, azaz papiruszra vagy agyagtáblába írtak, hegyes nádpálca vagy egyéb íróeszköz segítségével. Már a legősibb görög írás hangjelölő írás
volt, a számokat viszont nem ismerték, azokat betűkkel jelölték.
A görög írás típusai:
1. A klasszikus alfabétum: Krisztus előtt IV. század óta meg nem változott típus, ahol a betűk egymagasságúak, egymástól izoláltak, azaz nem kötötték a betűk vonalait össze.
2. Ógörög kurzív (currere=sietni) betű: Krisztus előtt V. századtól a mindennapi gyakorlat írása. A betűk enyhén dőltek és nem izoláltak. Megjelennek a függőleges irányú meghosszabbodások (ascender, descender).
3. Ógörög unciális betű: Krisztus előtt III. századból származik. A betűk egymagasságúak, egymástól izoláltak.
4. Ógörög minuszkula: A IX. század betűi, nem izoláltak, függőlegesen lefelé és fölfelé találhatóak kinyúlások. Igazából egy bizánci eredetű írás, mellyel Európába közvetítették az ógörög szövegek nagy részét.

A latin karakterek története

A Krisztus előtti VI. században a rómaiak átvették a görög írást, melyen alapjaiban véve nem változtattak, de ebből a korból már két teljes és egy csonka itáliai írás is ismert, amelyek csekély eltérésekkel, de azonosak a görög karakterekkel. A számokat szintén betűkkel jelölték.
A latin karakterek végleges kialakulásáig több változat jött létre, melyeknek írásrendszere azonos volt, csak némely karakter volt más kialakítású. Leginkább a papiruszt használták, melynek több változatát ismerték, az augustá-tól (finom írópapirusztól) az emporeticá-ig (csomagolópapiruszig). Róma annyira nagy papiruszéhséggel rendelkezett, hogy az esetleges kimaradások esetén lázongások törtek ki. Megjelent emellett a papiruszhártya is, mint új anyag, melynek mind a két oldalára lehetett írni, valamint a lapokból álló könyv, kódex (caudex=fatönk) melynek eredeti formája a fatáblákkal bevont viasztábla-köteg. Ha egy szöveg fölöslegessé vált, akkor az adott viaszréteget elsimították.
Kezdetben a római kapitálisok is megközelítőleg egyöntetű vonalvastagságban készültek, később a kőtáblák szövegét az előrajzoló ecset vonalvezetése határozta meg és nem a kőfaragók szerszáma. A betűsor összes jelei egyforma magasságúak. A XV. században a római írás kettős alfabetikumuvá alakult.
A római írás típusai:
1. Római kapitális írás: 2600 éve használt betű, nagyjából változatlan vonásokkal. Ezek a mai nyomtatott latin karaktereink. Eltérések a görögtől: A ‘C’ eredetileg közös jel a ‘g’ és ‘k’ hangok számára, a ‘G’ karakter csak Krisztus előtt 230-tól van jelen a latin írásban. Az ‘Y’ - melyből aztán a ‘V’ keletkezett - és a ‘Z’ a Krisztus előtti I. századtól tagja az alfabétumnak. A ‘CH’, ‘PH’, ‘TH’ Krisztus előtt 150-től használatosak. Az ‘F’ a görög gammából keletkezett. A ‘V’ f-ként és u-ként volt olvasható, az ‘f’ karaktert ‘W’-vel jelölték, az ‘I’ és a ‘J’ között csak a XVI. századtól kezdve van különbség.
2. Római kvadrátírás: Írástechnikai okokból származó változások által keletkezett típus. A tollhegyet vízszintes irányban tartották, a betűk szélesek, a felület formája közeledik a négyzethez. Az alap- és segédvonalak közötti különbség jelentős. A szerifek többnyire egyenes vonalúak. A sortávolság betűnagyságnyi, a szavak között pedig nincs térköz vagy csak nagyon minimális.
3. Rusztika: „Durva írás“ (rusticus=parasztos, durva, bárdolatlan). Az alapformák ugyanazok voltak, mint más írásnál, de az íráshordozó a-
nyaga miatti változtatások jelentékenyek. Az írótollat élével függőlegesen tartották, így a függőleges vonalak vékonyak, a keresztvonások pedig vastagok lettek. A kerek betűk vastagodása alul és fölül jelentkezik, azaz tengelyük közel vízszintes. Jellemző a betűfej és talp átformálása, a sortáv körülbelül fél betűmagasságnyi, a keresztvonás nélküli ‘B’, ‘F’, ‘L’ gyakran nagyobb a többi betűnél.
4. Római kurzív: A mindennapi gyakorlat írása. Változatai a XIII. századig használatosak voltak. A betűk enyhén dőltek, részben egymáshoz kötöttek, futólagos jellegűek, nehezen olvashatóak, a felső és alsó kinyúlások lekerekítettek. Leggyakrabban keskeny tollheggyel, ferde tolltartással írtak.

Empiric Roman

Az Empiric Roman típus egy talpas, 33 karaktert tartalmazó típus. Tartalmaz 25 latin karaktert és egy másik abc-t, amiben meg lehet találni néhány görög karaktert is. A típus nevében az „empiric“ szó jelentése „tapasztalat, tapasztalati“, azaz a római feliratok tanulmányozása által szerzett tapasztalattal lettek kialakítva a betűk. Mindegyik betű majuszkula, a görög karaktereket számítógépen a shift billentyű lenyomásával – vagy a Caps Lock-kal – lehet előhozni, szemben például a Trajan betűcsaláddal, aminél a shift a majuszkulák és minuszkulák közötti váltásra szolgál – függetlenül attól, hogy a kettő között a különbség minimális. Ez a betű annyira a legrégibb, antik mintákhoz nyúlik vissza, hogy se számok, se írásjegyek, se szóköz [!] nem található benne. Persze a végeredményt tekintve nem látszik a szóköz hiánya, ez csak a szöveg megszerkesztésénél, írásánál lehet zavaró. További hiányosságai a betű anatómiájára tekintve lesznek láthatók. Nincs ascender, és minimális descender (például ‘Q’ esetében) található a típuson. A betűknek csak x-magasságuk van.
Az Empiric Roman felhasználása ennek köszönhetően nagyon szűkös, leginkább csak rövid szövegek, címek felhasználásánál lehet alkalmazni. Vonalait tekintve a fő- és mellékvonalak közötti kontraszt közepes erősségűnek tekinthető, a görbe vonalakban változó vastagság tapasztalható. Talpai szélesek, végei nem kerekdedek, hanem négyzetesek. Ugyanez elmondható az egyenes vonalak találkozási pontjairól. A görög karakterek a latin karakterekből lettek kialakítva. Ilyen a gamma, mely a nagy ‘f’ betűből lett kialakítva, a rövidebb kar levágásával.
A típus – mindent egybevetve – sok sebből vérzik. Bár a betűk karakterisztikája eléggé erős ahhoz, hogy meg lehessen őket különböztetni, de a mindenhol azonos magasság lassabbá teszi a hosszabb szöveg olvasását. A görög karakterek terén hiány mutatkozik, a latin karaktereket tekintve pedig nincsen következetesség, ugyanis az ‘u’ és ‘v’ betű még ugyanaz az ókori latin vésetekhez hasonlóan, de az ‘i’ és ‘j’ már különböznek egymástól. Konklúzióként elmondható, hogy ha valaki az Empiric Roman típus használatához folyamodik az csak olyan címekben használja, melyekben nem találhatóak ékezetek, írásjelek, mert más esetekben történő felhasználása lehetetlen és értelmetlen.

Összehasonlítás

Az összehasonlításhoz egyszerűen több, az ókori mintákon alapuló betűt kell egymás mellé helyezni, hogy láthatóvá váljon az, miként lehet egy alapból többféle mintát létrehozni. Mivel a latin karaktereket alkotó művészek nagy része figyelmen kívül hagyja a görög karaktereket, így képtelenség a teljes összehasonlítás, csak a latin karakterekre lehet hagyatkozni jelen esetben.
Mivel a vésett feliratok esetében is többfajta betűtípusról beszélhetünk, így ezek összevetését sem mellőzhetjük, mikor a modern kori, számítógépen használt betűket kell összehasonlítani.

Felhasznált szakirodalom

Freund Jenő: A papiros a grafikában. Világosság Könyvnyomda Részvénytársaság, Budapest, 1927.
Szántó Tibor: A betű. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.
A képek megtalálhatók a pinterest.com-on, a „Roman epigraphy“ címszavak alatt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése