First text in english 0.5 - Cover

In the near future, I will upload the full text of my first english paper about typography. For now, here is the cover of the paper.

Megszerkesztett szöveg XIII. - Részeg tipográfia a MÁV-nál

2017. 01. 15-én fotózott felirat egy vonat fülkéjének csomagtartójáról.

Minden bizonnyal látható a telefonos minőség, és a pulóverem fehérsége ellenére is, hogy mi az adott felirattal a problémám. A betűközök egyenletessége esztétikai és olvashatósági követelmény, de mivel a betűk alakjai eléggé változatosak, így, ha azonos távolságra lennének egymástól teljesen rossz ritmust kapna a szöveg, elrontva ezzel a szöveg optikáját is. A betűk közötti távolság optimalizálását egalizálásnak nevezzük, amit leginkább a nagybetűk között kell elvégezni. Ezt a betűk közötti tér változtatásával lehet elérni. A legerősebb távolítást a függőleges szárak találkozása igényli, ezt követően pedig az elvi téglalapot jól kitöltő, de nem zárt szélű kapcsolatok (EH, SH), utána a kerek és függőleges kapcsolat (DE), majd amikor két nem zárt szélű betű kerül egymás mellé (ES). Még kisebb a távolítás mértéke egy nem zárt és egy kerek betű találkozásakor (EC), a ferde és függőleges szomszédságánál (HA) vagy a függőleges és teljesen nyitott között (HT, LH). Fokozódó mértékben csökken a távolság, ha a kerek és ferde (OV), két ferde (AV), kerek és nyitott (OT) vagy nem zárt és nyitott (ET) találkozik. A nyitott és ferde még erősebb szűkítést igényel (TA, LV), és a legerősebben két teljesen nyitott találkozásánál (LT) kell a betűket összehúzni. (Virágvölgyi: A tipográfiai mestersége, 2004.)

A fent leírtak szellemében érdemes megnézni a képen látható feliratot. Az adott felirat szövege MÁV, ami Times New Roman-nal lett kialakítva, melyet Stanley Morison tervezett 1932-ben, a londoni Times számára. Szoros duktusú típus, részben a reneszánsz antikva, részben pedig a klasszicista antikvák formáit hordozza. Jellege ennek ellenére semleges. A hegyes-éles talpvonalkák nyomtatástechnikailag, különösen rotációs gépen csak jó minőségű papíron reprodukálhatók kifogástalanul (Szántó: A betű, 1982.) Mint látható, az 'M' és az 'Á' közötti távolság igényelne egy kis távolítást, az az alapbeállítás, ami a számítógépen van, nem megfelelő, míg az 'Á' és 'V' közötti távolság iszonyatosan nagy, a távolság erős szűkítést igényel. A legjobban úgy lehetne megfogalmazni az egalizálás lényegét, hogy a betűk közötti távolságot folyadékként képzeljük el. Akkor jó az egalizálás, ha a betűk közötti folyadékok nagysága ugyanakkora.

Egalizálás nélküli változat: A betűk közötti távolság (lenti kis négyzetek) bár azonosak, de az ez által a betűk között létrejövő területek hol nagyon nagyok, hol pedig nem elegendőek. Mivel az első képen ugyanez látható, így elmondható, hogy a felirat tervezésébe nem fordíthattak sok munkát, holott még a tipográfiához egyáltalán nem értők is zavarónak találhatják a felirat effajta kialakítását.

Az ilyen problémák azért jönnek létre, mert a betűk tervezése során, a betűkészítőnek meg kell határoznia azt egy táblázat segítségével, hogy ha két karakter találkozik, akkor azok milyen messzire legyenek egymástól. Ezt a táblázatot nevezzük kerning táblázatnak, a benne található kombinációkat pedig kerning pároknak. Ezt a távolságot befolyásolja az is, hogy az adott ideális négyzetnek - amibe a betűt tervezni szokták - mekkora területei maradnak oldalt. Kettő üres terület adja ki az adott pár közötti alaptávolságot, de persze ez változtatható. Néha azonban a tervező szándéka ellenére szükséges az, hogy ezt a távolságot befolyásoljuk, ezt pedig track-eléssel lehet megoldani. (Ez természetesen csak a csupa nagybetűvel [vagy kiskapitálissal] íródott szövegeknél szükséges, szerencsés esetben a kisbetűk között egalizálásra nincs szükség.)

Egalizált változat: Látható, hogy mennyire megváltozott maga a szöveg egy kis track-elésre, amit mindössze fél perc alatt meg lehet oldani, még annak is, aki igazából nem igazán ért a szerkesztőprogramok használatához.

Míg az 'M' és 'Á' között távolításra volt szükség, addig az 'Á' és a 'V' között akkor összehúzásra volt szükség, hogy a két betű szárának talpai egymás alatt és felett vannak már. Egy kis munka belefektetésével már is sokkal harmonikusabbra lehet kialakítani egy csupa nagybetűből álló lógót vagy cégnevet. Persze az adott helyzetet azért is nehéz megoldani, mert az 'Á' és a 'V' között mindenképpen csatorna fog húzódni.

A szöveg most már sokkal harmonikusabb, a betűk közötti távolság álta közrezárt területek nagyjából azonos nagyságúak.

Zárásként csak annyit, hogy alapjában véve nem foglalkoztam volna ezzel a témával, ha csak egy helyen látom a problémát, mivel problémák mindenhol vannak, nem lehet minden tökéletes. De az, hogy a vonat kocsijának csomagtartója alján, minden egyes üveglapon ugyanígy volt rajta a felirat, az borzasztó. Tényleg egy két perces munkát kellett megspórolni, hogy aztán valami borzalom legyen ott minden egyes négyzetcentiméteren? A betű típusának megválasztásáról már nem is beszélnék.

Megszerkesztett szöveg XII. - Folyóirat címe

Egy tervben lévő folyóirat címe, az Empiric Roman típussal kialakítva. Pozitívumai: anatómiai szinten nagyon összetett betű, mivel a fő és mellékvonalak közti különbség viszonylag nagy, a talpakban megtalálható a szögletesség és a megfelelő görbület is, a talpak nem mindenhol ugyanabba az irányba néznek ('E' karakter esetében), és nincsenek is mindig mindenhol meg ('C' karakter esetében). A betűk nagyon pontosan ugyanazokból az elemekből épülnek fel. Negatívum, hogy a típusnak nincsenek kiskapitális karakterei, ezért azt kisebb majuszkulákból kellett kialakítani. Ez oda vezet, hogy nem lesz tökéletes maga a felirat, mivel ahhoz, hogy úgy lehessen kialakítani a szöveget, ahogy fent látható, ahhoz szükséges lenne egy tökéletes kiskapitális alfabétum.

Tipográfiai blogok, melyek hosszabb életet érdemeltek volna

Jelen posztban két, a tipográfiával foglalkozó blog lesz röviden bemutatva, melyek eltűntek az internet süllyesztőjébe, azokkal nem foglalkoznak már, vagy csak nagyon ritkán - évente - kerül ki rá új poszt.

Az első ilyen, egy magyar oldal, a „részeg tipográfus“ oldala, ahol olyan tipográfiailag nehezen vagy egyáltalán nem elfogadható dolgokkal szembesülhet az olvasó, melyek sajnos általánosak és mindennaposak, mivel az emberek kevés figyelmet fordítanak a tipográfia területére, nem látva be annak fontosságát (például a marketing területén). Legelőször még 2016-ban találkoztam az oldallal és rögtön arra gondoltam, hogy mennyire jó, hogy valaki foglalkozik még a témával rajtam kívül, és onnantól kezdve vagy egy hétig nézegettem a blog bejegyzéseit, mindig találva valami újat, de aztán ránéztem a bejegyzések időrendjébe is, ahol sajnálatosan rájöttem, hogy a blog igencsak haldokló vágányon van. Az első poszt még 2012-ben látott napvilágot, az utolsó pedig 2016-ban. Ez idő alatt 27 bejegyzés látott napvilágot az oldalon, ebből 16 még 2012-ben. 2014-nél és 2016-nál csak egy bejegyzés szerepel. Kár, pedig én tényleg nagy élvezettel olvastam az ott találhatóakat, és reméltem, hogy nem egy a végnapjait élő blogot látok. Pozitívum, hogy eléggé sokan kommenteltek az oldalon, tehát sokaknak tetszett, amit a részeg tipográfus megmutatott magából és a témából.

A második az már egy angol nyelvű oldal, ahol olyan képeket láthattok, melyek a Papyrus nevű betűtípus felhasználási módjait hivatottak bemutatni. A tipográfiában vannak olyan típusok, melyeket az emberek gyűlölnek, és ilyen a Papyrus is, mely 1982-ben született meg Chris Costello által és 1983-ban adták közre. A típus lényege, hogy enyvezetlen, érdes felületű papírra íródott, kalligráfiai toll segítségével, azért, hogy a betűk olyan hatást érjenek el, mintha papiruszra írták volna azokat. A munka hat hónapig tartott és megszületett a betűknek egy olyan típusa, mely ugyan a kalligráfia egy magas szintjét tükrözi, de a designerek által igencsak negatív előjellel szerepel. Még maga Costello is elítélendőnek tartotta a Papyrus nagyszámú felhasználását. A típus feltűnt még filmposztereken is, mint az Avatar esetében, vagy együttesek lógójaként (Lamb of God).

A Papyruswatch tehát egy olyan oldal, ahol a Papyrus típust lehet látni a legkülönbözőbb helyeken. Ezzel a bloggal már ebben az évben találkoztam, de mivel nem szerettem volna a részeg tipográfushoz hasonlóan abba a hibába esni, hogy reménykedve várom az új posztokat, így rögtön megnéztem, hogy melyik évben mikor, és mennyi bejegyzés jelent meg. Itt szerencsére már tetemesebb mennyiséggel találkoztam, mint az első blog esetében, de szomorúan konstatáltam, hogy a blog csak 2008 és 2012 között működött. 2008-ban 23 bejegyzés szerepel, 2009-ben 147 (!), míg innentől kezdve egyenes volt az út lefelé, ugyanis 2010-ben 84, 2011-ben már csak 23, 2012-ben pedig már csak négy bejegyzés látható, holott ennek a blognak is jó volt az alapkoncepciója, mint a részeg tipográfus esetében, ráadásul volt is hozzá anyag bőségesen, és a Papyrus típus felhasználási módjain jót lehet mosolyogni, ha már egy minimálisan is ért az ember a tipográfiához.

A részeg tipográfus blogja:
http://reszegtypo.blogspot.hu/

A Papyruswatch blogja:

http://www.papyruswatch.com/

Tipográfiaelmélet III. - Betűkeverés (avagy hogyan ne)

https://www.prepressure.com/fonts/interesting/most-hated

Írás IV. - A némafilmes karakterek

Bevezetés

1895 februárjában a Lumiére fivérek szabadalmaztatták a kinematográfot, az első olyan szerkezetet, amely a mai mozigépek közvetlen elődjének tekinthető, mivel a képkockákat már egy egybefüggő szalag módjára volt képes kezelni, nem pedig különálló képekként, mint például az Edison-féle kinetoszkóp. Még ebben az évben megtörténik az első zártkörű filmvetítés, szintén a Lumiére fivéreknek köszönhetően, ez által pedig megszületik a mozi, vagy ősmozi. Az ebben az időszakban készült filmekre jellemzők a rövid, de már történettel rendelkező felvételek, a művészi újítások történő kísérletezések, és a némaság. A filmekben nem volt sem zene, sem olyan eszköz, mely a történetben segítette volna eligazodni a nézőt, mindössze a kép általi történetelmesélés volt a jellemző. Később megjelent a zenés aláfestés, a mozikban a film alatt játszó zenészekkel biztosították azt, hogy a film képkockáin lévő jelenetet a közönség még jobban átélje, de emellett az egyik legnagyobb újítás a film eme korai szakaszában a felirat megszületése volt (1903, Uncle Tom’s Cabin), ugyanis így megvalósítható lett hosszabb lélegzetvételű alkotások történetének elmesélése, valamint ekkor egyesült a tipográfiai a film műfajával.

Árnyalatok

Ha az ember megtekint egy némafilmet – melyben van felirat –, akkor az egyik legszembetűnőbb, amit tapasztalhat, az az árnyalatok fordítottsága. A némafilmek esetében az tapasztalható, hogy az adott feliratok sötét háttéren fehér betűkkel vannak (ennek oka a felvéte-len keresendő: a korai filmek inkább voltak sötétek, a hirtelen felugró fehér fény nagyban zavarta volna a filmvetítésen ülő nézők látását), ami alapvetően azért rossz megoldás, mert bár teljesül a tipográfia egyik alapvonása – azaz a megfelelő árnyalatok pontosan megformált arányával létrejönnek a betűk, majd az ezek összeállításból a kívánt szöveg és információ átadása is megtörténik –, de ez fordítottan történik ebben az esetben. Mivel a legnagyobb kontraszt akkor valósul meg, ha fehér alapon használunk fekete betűt, így a némafilmeknél használt megoldás nagyban befolyásolja a betűk kialakításának lehetőségeit.

A sötét árnyalatok és világos árnyalatok ellentétesen viselkednek, ellentétes tulajdonságaiknak köszönhetően. A fekete szín „összenyomja“ a teret, adott területet, míg a világos árnyalatok inkább „kitágítják“, „kiszélesítik“ azokat. Ez a betűkre vonatkoztatva azt jelenti, hogy a fehér betűknek a fekete alaptónus miatt vastagabb vonalakkal kell rendelkezniük, mivel, míg egy vékony fekete betű a fehér alap esetén tökéletesen látható, addig ugyanez nem mondható el a fordított esetről. Ugyanezen okból kifolyólag a némafilmes betűknek sokkal egyszerűbbnek, vonásaikban erőteljesebbeknek kell lenniük. Ezek persze már nagyon erős befolyásoló tényezők, de emellett a némafilmes betűkre leginkább az adott kor mentalitása gyakorolt hatást. Különös azonban, hogy egy adott film hangulata, műfaja kevésbé befolyásolta egy adott feliratnak stílusát, az csak kivételes esetekben érvényesült, mint az 1919-es „Das Cabinet des Dr. Caligari“ című német expresszionista horrorfilm esetében, ahol a betűk erősen töredezettek, kontrasztosak.

Formák

Mivel az 1900-as évekre már kellő tapasztalattal rendelkeztek az emberek a tipográfiáról, azt hihetné az ember, hogy a némafilmek számára betűket gyártani nem lehetett nehéz. Aki jobban ismeri a tipográfia fejlődésének történelmét, az tudhatja, hogy ez koránt sem ilyen egyszerű. A XIX. század a tipográfia szempontjából rettenetes évszázad volt, ugyanis olyan típusok születtek meg ekkor, melyek a rohanó világ esztétikától mentes közegének köszönhetően jött létre. Ezt a századot szokták a hanyatló betűkultúra évszázadának is nevezni. Ez, plusz az, hogy az avantgárd mozgalmak fejlődése, annak művészeti forradalma – az ez által nyújtott új tipográfiai megoldások – eléggé nagy kihívás elé állították a kor betűkészítőit.

A betűk – formailag – semmilyen újítást nem hoztak, leginkább a díszítettség az, ami ezeknél a betűknél szembetűnő. Ez bizonyos

szinten paradox módon jött létre, ugyanis ezek a betűk, amellett, hogy díszesek, a szó legszorosabb értelmében véve minimalisták. Vegyük alaposan szemügyre őket: A középmagasság (x-height) nagyjából mindegyiknél a majuszkulák felével egyenlő. A vonalvastagság mindenhol azonos, azaz lineáris típusú betűk ezek, ám talpuk is van, azaz végeredményben talpas lineáris betűkről beszélünk leginkább. Mindenféle díszítő motívum hiányzik, így az, hogy díszített az adott típus, csak a formákból és az árnyalatok egymáshoz viszonyított arányaiból látszik, melyet a szecessziós stílus formavilágából merítenek. Ezek alapján (középmagasság, vonalvastagság, talpak, formavilág) elmondható, hogy a némafilmes betűk egyszerre antik és modern vonásokat is mutatnak. Persze az előbb felsorolt ismertetőjegyek nem mindegyik típusra érvényesek, néhány példán szemléltetve ezek alább olvashatók.

Grotesk Greek Project - 1.0: Rajzolt változat

Grotesk Greek betűtípus (typeface). Az elnevezés indoka: a típus talp nélküli, azaz groteszk, míg a karakterek az ógörög karakterekre épülnek. Készült: 2016. 12. 26-án. Alapja az ógörög alfabétum, több vonást pedig modern, talp nélküli típusokból kölcsönöztem, mint az egyenlő vonalvastagság. Rövid jellemzés: Az x-magasság egyenlő a majuszkula nagyságával, majdnem mindenhol egyenlő a vonal vastagsága, az ascenderek (fölnyúló szárak) és descenderek (lenyúló szárak) hiányoznak. A betűk szélessége nagyrészt azonos, ami nem teszi zavaróvá a betűket optikailag. (Persze vannak kivételek, mint az Ióta karakterének esetében.) Csak majuszkulák vannak, a számok is hiányoznak. Jelenlegi karakterszám: 25. Jelenlegi írásjelek száma: 12. A képen lévő betűk nagysága dtp-ben megközelítőleg 85 pont (30 mm).
Vissza lévő munkák: Némely betűk befejezése, a betűk vonalainak tussal való kihúzása, a betűk kiszínezése feketére, szkennelés, pontosítás, formák véglegesítése és digitalizálás.