Azért érzem azt, hogy erről az adott blog keretein belül érdemes beszélni, mert a tipográfiai alapjában véve mindennemű felirattal, azok kialakításával foglalkozik, így érdemes megnézni azt, hogy miként néznek ki azok a szövegek, amelyek a legkorábbról maradtak ránk. Az első fennmaradt görög betűírásos felirat az egy etruriai (közép-itáliai) városban, Gabiiban található felirat, melyet a régészek Kr. e. 750 körülre datálnak. Maga a felirat egy sírból került elő és egy vázán található. A felirat írópálca segítségével, az égetést megelőzően került rá a váza felszínére. Az íráskép azt mutatja, hogy ekkor még nem volt kiforrott írástechnika, a karakterek kiolvasása nehézkes. Ebből származik magának a felirat olvasásának a problémája. Az alsó képen látható a felirat szövege, és a mellette a fonémája. Különböző olvasatok szerint mást jelent a szöveg, azaz magának a vázának a funkciója is más lehetett. Az egyik olvasat szerint a felirat szövege „Eulin“ úgy, mint „Eu“, azaz jó és „lin“, mint len. E szerint az olvasat szerint a vázát egy olyan nőnek szánták, aki jól tudott a lennel bánni, azaz jól készítette el a lenből előállítható dolgokat. A másik olvasat szerint az 'u'-t követő 'l' valójában az befejezetlen vagy hiányos 'o'. Ebben az esetben a felirat az „Euoinos“, azaz jó bor, tehát az adott váza bor tárolására volt alkalmas. Ezek közül én az első lehetőséget tartom valószínűnek a következő okok miatt: 1) ha bor tárolására volt alkalmas, akkor miért tették volna egy sírba? 2) ha az 'l' valójában egy 'o', akkor miért nincs befejezve? 3) ha a felirat szövege „Euoinos“, akkor hol van végéről az „os“?
A szöveg Németh György egyetemi tanár 2017. 02. 13-án, reggel nyolckor, az ELTE épületében elhangzott előadásának részletén alapul.
A szöveg Németh György egyetemi tanár 2017. 02. 13-án, reggel nyolckor, az ELTE épületében elhangzott előadásának részletén alapul.
 |
| A kép forrása: http://lila.sns.it/mnamon/index.php?page=Esempi&id=17&lang=en |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése