Egy korábbi posztban látható (
http://microtypography.blogspot.hu/2016/10/konyvterv-i-eukleides-elemek.html) egy olyan koncepció, mely teljesen új az ókori matematikai könyvek jelenkori kiadásaiban. Az, hogy egy szöveg mellett egy egész oldalas ábra mutatja az adott probléma megoldását - ilyet nem lehetett tapasztalni eddig könyvkiadásban, általában mindig úgy látható az ábra és a szöveg viszonya, ahogyan jelen esetben is. Ez persze kényelmi megoldás, így egyszerű, könnyen kezelhető lesz mind a szöveg, mind pedig az ábra, ábrát tekintve viszont sokkal kényelmetlenebb az ügy, mivel, ha nagyon részletes, akkor szöveg melletti kis ábra kivehetetlen részletekkel lesz tele. Adott a megoldás, növelni kell az ábra méretét, ekkor viszont teljesen új problémák jönnek elő: hova helyezzük az ábrát? Legjobb lenne a szöveg alá, de az azért is nehézkes, mert ha a szöveg sok kis bekezdésből áll - mint fenn -, akkor nagyon könnyen fattyúsorok alakulhatnak ki, a szöveg tördelése nehézzé válik. Az első ilyen munka - Eukleidés - során azért is volt könnyű a könyv újfajta kialakítása, mert a szöveg eléggé hosszú volt, hogy egy adott szövegdoboz esztétikailag megfelelően nézzen ki, az ábrákat pedig megfelelő nagyságban lehet kezelni. Mellékhatás, hogy a könyv vastagsága megnő. Ezért ajánlatos minden egyes alkalommal ha ilyen feladattal állunk szembe, mérlegelni a lehetőségeket. Azért is jobb megoldás a hagyományos újkori kiadásokat követni az ókori matematikai könyvek szövegének megformálásakor - jelen esetben -, mert a szöveg rövid, fattyúsorok képződnének, az ábrák nem vezetnek el annyira komplikált problémákhoz, mint amilyeneket az Elemekben láthatunk. Probléma lehet viszont az, hogy sok bekezdés van, ami lyukacsossá teszi a szöveget, valamint az ábra miatt a szöveg egyik része oszlopszerű, míg a vége lapszéltől lapszélig tart.
